Esettanulmányok

A krónikus obstruktív tüdőbetegségben (chronic obstructive pulmonary disease, COPD) szenvedő betegek csoportja nem homogén, több fenotípus különíthető el. Megfelelő biomarkerek híján a beteget tüneteinek ingadozása, súlyossága, a panaszok erőssége és a légzésfunkciós értékek (spirometria) alapján próbáljuk fenotipizálni.
A tünetek (nehézlégzés, köhögés, köpetürítés) normális napi ingadozásán túli változásával járó, gyorsan fellépő állapotrosszabbodást fellángolásnak, azaz exacerbációnak hívjuk, ha az legalább 2 napig tart.1 A fellángolások nagy részét vírusfertőzés okozza. A COPD-s betegnek azonban van egy csoportja, akik évente többször, antibiotikumra és/vagy szisztémás szteroidra szorulnak, vagy kórházba kerülnek akut légzési elégtelenség miatt. Ezek az ”exacerbáló típusú” betegek azok, akik eddigi ismereteink szerint fokozottan veszélyeztetettek, ugyanakkor profitálhatnak a hörgőtágítókkal kombinációban alkalmazott inhalációs kortikoszteroid terápiából.2,3