Továbbképzéseink | Medukator

Praxisközösségi képzés - adherencia javítás lehetőségei a praxisközösségben

Képzés részletei


KUPONOS KÉPZÉS
Képzés helye: online
Képzés időtartama: 2019.09.25 - 2020.08.01
Akkreditált: Igen
Jelentkezés kezdete: 2019.09.25
Vizsga kezdete: 2019.09.25 - 2020.08.01
Nyilvántartási/pecsét szám: SE-TK/2019.II/00297
Képzés kódja: SE-TK/2019.II/00297
Képzés rövid bemutatása:

Üdvözöljük a praxisközösségekben dolgozók számára készített első online továbbképzésen. 
 

A WHO definíciója szerint az adherencia a páciens által az egészségügyi szakemberrel egyeztetett ajánlások betartása, mely érinti a gyógyszerszedés és életmód-változás területét is. Ebben a megfogalmazásban a beteg meghatározó tényezőként szerepel, a gyógyítás aktív résztvevője, aki nem egyszerűen passzívan aláveti magát az orvos utasításainak, hanem megérti és elfogadja azokat a teendőket, ajánlásokat, melyeket a saját egészsége érdekében meg kell valósítani, követnie kell. Krónikus betegségek esetén nagyon fontos azt elérni, hogy a beteg tisztában legyen a terápia és a javasolt életmód változtatás szükségességének okaival, hogy ezek a betegségek nem átmeneti jellegűek, meg kell tanulnia ezekkel együtt élni. Meg kell értenie a várható pozitív hatásokat, hogy jellemzően nem a gyógyulás, hanem a meglévő állapot fenntartása, illetve a betegség progressziójának lassítása lehet reális cél, valamint azt is, milyen következményekkel jár, ha nem követi az előírt terápiát és a javasolt életmódi változtatásokat, mert csak így érhető el tartós adherencia.

 

Figyelembe véve az alapellátás meghatározó szerepét a krónikus betegek gondozása terén, a háziorvosok és a többi alapellátásban dolgozó szakember szerepe kiemelkedő az adherencia kialakítása és javítása területén. A betegek tájékoztatása a betegségükről, a terápiás lehetőségekről jelenleg is része a betegellátásnak, azonban fontos lenne, hogy kialakuljon egy olyan szemlélet, ami már ennek a tájékoztatásnak a részeként is tudatosan szem előtt tartja az adherencia kialakítását, az azt akadályozó tényezők felderítését. Fontos lenne minden vizit alkalmával a megfelelő kommunikációs technikákkal javítani a terápiás kapcsolatot, célzottan rákérdezni a terápia haladására az esetlegesen felmerülő problémákra. Alapvető cél az ellátási folyamatba épített egyéni adherencia menedzsment, mint működésmód lenne az egyedi orvos-beteg, ellátó-beteg találkozások természetes részeként.
 

A non-adherens páciensek kiszűrése sok esetben nehéz feladatot jelenthet, hiszen a betegek jelentős része nem számol be orvosának a terápia betartásával kapcsolatos problémáiról, nehézségeiről, kétségeiről. A megfelelő kommunikáció és orvos-beteg közötti bizalom kialakítása kiemelt jelentőségű annak érdekében, hogy a terápia elhagyáshoz vezető okok feltárhatók legyenek, hogy tisztázásra kerülhessen, hogy szándékos vagy nem szándékos terápia elhagyásról van-e szó, milyen külső és belső akadályokkal kell megküzdenie a betegnek a terápia betartásához. A gyógyszeres terápia tekintetében a rossz beteg-együttműködés hátterében álló leggyakoribb okok a feledékenység, a beteg számára egyéb prioritás előtérbe kerülése, tudatos terápia felfüggesztés elsősorban információ hiány és érzelmi tényezők miatt.

 

Mielőtt egy páciens kezelése során non-adherencia lépne fel, szükséges meghatároznunk azt az időtartamot, amin túl „terápiaelhagyónak” tekintjük a beteget. Ez az időtartam az úgynevezett Grace periódus lehet, mely „türelmi időszak” a Nemzetközi Gyógyszergazdaságtani Társaság (International Society for Pharmacoeconomics and Outcome Research, ISPOR) javaslata szerint két hónapos időtávot jelent.

 

A terápiahűség mérésére többféle módszer létezik, melyek különbözőképpen csoportosíthatók. Itt most a direkt és indirekt mérési módszerekről szólunk röviden. Direkt mérési módszerek során biológiai eljárást alkalmazva mérik a beteg szervezetében található hatóanyag mennyiségét. Ez a módszer egyebek mellett a magas költségek, illetve a technikai megvalósítás bonyolultsága miatt sem alkalmazható a mindennapi gyakorlatban, arra az indirekt módszerek használhatók. Az indirekt módszerek szubjektív elemeken alapulnak, a pácienesek visszajelzéseiből, szedett gyógyszer számlálásából, a vénykiváltás tényéből, gyakoriságából következtetnek a terápiahűség sikerességére. Konkrét eszközök lehetnek például az ön-riport, páciensnaplók, a különböző beteg kérdőívek, tablettaszámlálók, a recept újra felírásának követése, a beteg klinikai eredményeinek mérése, továbbá az elektronikus orvosi monitor-rendszerek, fiziológiai markerek mérése. Ezek önbevalláson alapuló módszerek, így megbízhatóságuk elmarad a direkt módszerek megbízhatóságától, de nagy betegpopuláció esetén is alkalmazhatók.

 

Az egészségügyi szakemberek által egyszerűen megvalósítható együttműködést javító tevékenység lehet többek között a beteg terápiájának lehetőségekhez mérten történő egyszerűsítése, terápiás céloktól való elmaradás esetén annak célzott kérdésekkel történő tisztázása, hogy a háttérben nem az aderencia hiánya áll-e, a felírt gyógyszerek kiváltásának nyomon követése, részletes, írásos tájékoztató anyag átadása stb.

 

Összefoglalásként ismételten hangsúlyozandó, hogy a megfelelő beteg együttműködés kialakítása érdekében az egészségügyi szakemberek legfontosabb feladata a páciens megfelelő ismeretekkel történő ellátása, tájékoztatása, mind a betegség természetét, lefolyását tekintve mind a terápiával elérhető hatásokat esteleges mellékhatásokat illetően, valamint az életmódváltással elérhető pozitív eredmények bemutatása, konkrét megvalósítási javaslatok nyújtása.

 

A megfelelő beteg együttműködés kialakításához léteznek ugyan javasolt módszerek, de a betegek hatékony támogatásának biztosításához ezek egyéniesítése szükséges, hiszen minden egyes páciens, minden betegség eltérő megközelítést igényel. A terápiás célokat a kezelést végző szakembereknek akár egyéb szereplők bevonásával (gyógyszerész, dietetikus, gyógytornász, szakorvos) és a páciens aktív közreműködésével kell meghatározni. Mindezekhez elengedhetetlen a megfelelő kommunikáció a szereplők között és az egészségügyi szakemberek közötti tapasztalatcsere.

 

A beteg-együttműködés kialakítása, javítása mellett rendkívül fontos annak fenntartása, folyamatos biztosítása is. A rendszeres monitorozással mérhetővé válik a terápia eredményessége, akár életmódváltás, akár gyógyszeres kezelés területét vizsgáljuk. Az önbevalláson, biológiai tényezők vizsgálatán alapuló eredmények ismeretében könnyebb a tapasztalatcsere a szereplők között. A visszacsatolás, a (javuló tendenciát mutató) eredmények ismerete ösztönző, motiváló hatású lehet.



A FELVÉTELHEZ SZÜKSÉGES STÁTUSZ TELJESÍTÉSÉRT JÁRÓ PONTSZÁM
EÜ szakdolgozók / Körzeti közösségi szakápoló8 pont
Orvosok / Háziorvostan16 pont

Hallgatói jogviszonyhoz rendelt képzés?
Nem

Szabadon felvehető képzés?
Nem

Knowledge test

Szolgáltatások

Képzések

A Medukator csapata 20 éve szervez az ország számos pontján továbbképzést elsősorban az alapellátás szereplőinek.

TOVÁBB

Oktató videók

Sokak kérésére megosztjuk a korábbi képzéseken felvett előadások anyagait.

TOVÁBB

MEDUKATOR VIDEOS

Szeretne többet tudni a Medukator-ról?

A kérdések és válaszok oldalon összegyűjtöttük azokat a fontosabb kérdéseket, amik segítségével pontosabb képet kaphat a Medukator-ról.

KIEMELT TÉMÁK

E-könyv a háziorvoslásról

  • Elmélet
  • Klinikum
  • Gyakorlat

Hírek

  • osteoporosis
  • tovább ne törj
  • családorvosi részvétel

Online képzések

  • Frax
  • Praxisközösség
  • adherencia

Tantermi képzések

  • Budapest
  • Szeged
  • Győr

Kapcsolat egy kattintással

Az Ön települése/irányítószáma

Biztonsági kód: húszonegy + öt összege számmal


RSS CHANNELS


Medscape MedPage Today